Ügyfeleim jókora részét a közép és az időskorúak teszik ki. Munkám során rengeteg élethelyzetet láttam, amik eltérően befolyásolták a megoldandó feladatot. Az „Öregkor záras szemmel” egy esetenként megjelenő sorozatom lesz, melyben egy adott szituációt fogok közzétenni. Néhány eddigi írásommal már érintettem a témát. Tapasztalataim szerint inkább lesznek elgondolkoztató és meghatók a történetek, mint sem vidámak. Ezen életciklusban már sok eseteben „kőkemény” szokásokkal élik mindennapjaikat, főleg az egyedül élőkre gondolok itt. Munkáim során próbálom olyan irányba terelni az elvégzendő feladat jellegét, hogy az ügyfél, ne csak egy jól működő védelmet kapjon a végén, hanem egy „élhetőt” is. Élhetőn azt értem, hogy az ajtó védelmi szintjét megtartva, vagy azt emelve, a működtetése egyszerűbb, könnyen megjegyezhető legyen. Sajnos a koruk és sok esetben egy fennálló állandó betegség miatt nagyobb eséllyel vannak kitéve egy akkut rosszullétnek mint egy fiatal, vagy egy középkorú társuk. Egy mondás szerint „az öregkor a második gyermekkor”. Bizonyos szempontok alapján osztom én is, csak amit a gyermek „elnő”, azt sajnos az idős már nem.
A félelem nagy „Úr”
Az egyedül élő idős emberek a negatív szemléletű társaikkal szemben jelentős esetben túlbiztosítják a lakás védelmét. Ez jelentheti azt is, hogy egy alsó zárat kiegészítettnek egy felsővel, melyhez még egy hevederzár is társul. (Ez a kavalkád akkor tetéződig, amikor a zárás és nyitás irányai eltérőek és egy bejutást a lakásba meggátol, ha ezeket összekeverik). A legextrémebb helyen ezt még egy rácsos ajtó is védett két zárral, melyen a kulcsnyílások kívülről le voltak lemezelve, s csak akkor lehetett kizárni, ha a normál ajtót kinyitottuk, mert a kettő között nem volt elég hely a kulcs berakására!!! Tehát, ha valaki az ajtó összes kulcsát birtokolja, akkor sem tud bemenni a lakásba. A néni figyelmét ráirányítottam a túlzott védelem veszélyeire, de őt ez nem hatotta meg, mondván tudja, de ezután is marad minden a megszokottak szerint, mert a félelem nagy Úr……