Délutáni időpontként “Hatósági nyitás” volt előjegyezve, amit nem lehetett eltolni még egy perccel sem. Fél tíz tájt megszólalt a telóm. Kedves bácsika volt az éter túlfelén, aki becsukódott ajtó problémájához kérte a segítségemet. Mohón mondtam igent, kiszorítva a szakmabelieket. Legyünk őszinték! Pusztán senki sem a meló szeretete miatt csinálja, de mondjuk, marketing dumának tök jól hangzana. Gyorsan összekészültem az induláshoz, s csak menet közben kezdtem ráeszmélni micsoda „tétre” bólintottam rá. Innentől nem voltam olyan nyugodt, mert ekkor már vétek lenne himi-humizni az ügyfélnek a félrenézett naptárról, elfelejtett, de be nem írt melóról. Szóval robogtam a címre, közben agyalhattam. Felérve az ajtóhoz már határozott ötleteim voltak, amik az utólagosan odaszerelt burkolati elemek miatt sorban bedőltek. Kezdtem izzadni. Őszintén fogalmazva már ökröztem magam, mert az idő szépen telt, az ajtó és az őt védő többpontos zár meg másként gondolta. Ekkor pattant ki az ötlet! Megkérdeztem a bácsikát, van-e szerszáma? Az igen után már instrukciókkal láttam el (Bocsi, de ez szakmai titok). Mint amikor a sebész telefonon keresztül operál. Ügyes ember volt, hamar megértett és ennek hála az ajtó sértetlen állapotban megúszta a nyitást. Pokoli szerencsém volt. A zárat megnéztem és az autómból az újat felvíve fél óra sem telt el a befejezésig. Az ajtó kiválóan működött, még állítanom sem kellett rajta. Átadtam a munkát és az időpontos szerelés helyszínére 3 perccel előbb értem oda. Az élethez szerencse is kell, nem tagadom jól jött……
