Figyeljék a kezemet, mert csalok! Kinek ne jutna eszébe ez az elhíresűlt Rodolfó mondás. A következő eset nem vele történt meg, de a tanúlság vonzata annál nagyobb. Egy keményen átdolgozott nap estéjén, ismerős hölgy hívott, mert elvesztette a kulccsomóját és nem tud bemenni a lakásába. Ez minden tekintetében gáz. Pótolni kell az elveszett kulcsokat (ha az autóé is rajt volt, akkor az külön történet), valamint bejutást kell biztosítani a lakásba, ami tovább növeli a kiadásokat. Próbáltam tanácsokat adni, hátha mellé szegődik a szerencse. Ilyen esetekben mindig az utolsó kulccsal kapcsolatos eseményeket elevenítetem fel lépésről, lépésre. Sajnos ez a módszer nem járt sikerrel, viszont a lakás nyitását áttudtuk tenni reggelre 🙂 , mert megtudta oldani az éjszakát egy ismerősénél. Másnap a megbeszélt időben ott voltam a helyszínen. A lépcsőházba való bejutás egy kifelé igyekvő ottlakó miatt könnyű volt, viszont a negyedik felé a lépcsőzés már nem. Az utolsó fordulóból felnéztem az emeletre és közöltem vele: -Nézz csak oda! Igen kérem! A hajcihő tárgya, a kulccsomó, a bezárt ajtón volt kívülről. Pedig ezt a variációt is mondtam előző este a telefonban. Szerencséje volt, nem vittek el semmit a lakásból. Egy élelmes embernek ” magas labda” lett volna a helyzet. Gondoljumk bele! A földszinten már nagyobb eséllyel adott volna az “alkalom”, életet egy tolvajnak.
